Ötödik

Sziasztok! Meghoztam az ötödik részt... Jó olvasást.. XOXO Lizy <3

~Alisha Cross szemszöge~

Miután megcsináltattuk a tetkónkat hazamentünk. Annyira fáradt voltam már, hogy arra se maradt energiám, hogy átöltözzek. Ruhástól bedőltem az ágyba. Bár majdnem elaludtam, mikor elkezdett csipogni a telefonom. A csipogás csak pár másodpercig tartott, de teljesen kiverte az álmosságot a szememből. Elővettem a zsebemből a telefont, láttam, hogy twitteren kaptam értesítést, majd beléptem az említett helyre. Majdnem szívrohamot kaptam, mikor megláttam ki kezdett el követni. Gondolkodás nélkül követtem vissza.

 Annyira izgatott lettem, hisz még egy híresség sem követett be. Megnéztem, eddig miket írt ki. Csak úgy faltam a sorokat, néha hangosan felnevettem, néha könnyeimet törölgettem, mikor felugrott egy üzenet.

@Real Liam Payne: Szia :)
@Aliiiisha Crossy: Szia :)
@Real Liam Payne: Tudom, hogy furcsának tartod, miért is írtam neked. Csak láttalak Cordeliával múltkor, és mivel őt már megismertem, gondoltam téged is megismerhetnélek! :) De ha nem szeretnél megismerni, azt is megértem, hisz egy ismeretlen vagyok, aki hirtelen a semmiből rád írt.
@Aliiiisha Crossy: Nagyon örülnék neki, ha megismerhetnélek! Csak nagyon csodálkoztam, hogy a One Direction sztárja miért is írt egy olyan átlagos lánynak, mint nekem.
@Ream Liam Payne: Eljönnél velem holnap vacsorázni? Persze csak, ha ráérsz.
@Aliiiisha Crossy: Persze, ráérek :)
@Real Liam Payne: Rendben. Akkor mondjuk olyan 6 óra felé érted mehetek?
@Aliiiisha Crossy: Oké, elküldöm a címemet :)
@Real Liam Payne: Rendbe, akkor 6-kor. Jóéjt szia :)
@Aliiiisha Crossy: Jóéjt, szia :)

Örömömben táncolni tudtam volna. Kicsit meglepődtem, hogy miért pont engem hívott el, de talán holnap úgy is kiderül. Már annyira izgatott vagyok....!!!! Még egy kicsit nézelődtem twitteren meg facebookon, aztán már tényleg lefeküdtem aludni.

~Cordelia Ross szemszöge~ 

 

Mindenki odajött és bemutatkozott. Nagyon kedvesek voltak velem, el lehetett velük beszélgetni, nem voltak beképzeltek, csak mert ők a híres One Direction. Paul hamar visszajött és folytattuk a munkát. Kiválasztottuk legjobban sikerült képet a tegnapi fotózásról, majd én visszamentem az irodába. Elkészítettem a kért szerződést, majd főnököm asztalára helyeztem. Elrendeztem még a papírokat, és már kész is voltam. Ránézve az órára pont dél volt. Alisha még órán volt, így nem akartam hazamenni, hisz úgy is egyedül lettem volna. Így elkezdtem egy új dalt. Elővettem a dalszöveges füzetem és elkezdtem írni. A sorok csak úgy jöttek maguktól. Annyira belefeledkeztem az írásba, hogy azt sem vettem észre, hogy valaki bejött.
- Egy új dal?- kérdezte.
Erre felkaptam a fejem és Zayn állt mellettem.
- Igen- becsuktam a füzetet és elraktam.
Vagyis csak akartam, de nem sikerült, mert Zayn kivette a kezemből. Elkezdte lapozgatni, és komoly arcot vágott. Érzelmet nem tudtam leolvasni róla.
- Ezek nagyon jók. Miért nem mutatod meg Paulnak?- kérdezte és visszaadta.
- Nem, nem jók. Csak úgy írom őket, nem azért, hogy kiadják őket.
- Egy próbát megérne, nem?
- Egyszer már elbuktam, nem akarom megint ugyan azt érezni, mint akkor- hajtottam le fejem, mikor az emlékek kezdtek visszajönni a fejembe.
- Mi történt?- kérdezte és leült velem szembe egy székbe.
- Nem szeretnék róla beszélni- álltam fel és felkapva táskámat elindultam kifelé.
- Viszlát- köszöntem Paulnak, akivel az ajtóban futottam össze.
- Viszlát- köszönt mosolyogva és kiengedett.
A portásnak gyorsan felmutattam a belépőmet, és már mentem is az autómhoz. Táskámat bedobtam az anyós ülésre, és gyújtást adtam a kocsira. Vagyis szerettem volna csak adni, de nem indult. Újra próbálkoztam, de most sem sikerült. Kipattantam és felnyitottam a motorháztetőt. Nézegettem, hátha meglátok valami olyat, ami nem áll jól, vagy valami ilyesmi, de mivel nem igazán értek hozzá, nem találtam meg a hibát.
- Óó, hogy baszná meg- csaptam le a háztetőt- és még ez is- néztem fel az égre, ahol már a fekete felhők felvették a nap helyét, és kicsi vízcseppek kezdtek esni. Esernyő után kezdtem el keresgélni a kocsiban meg a táskámban, de úgy látszik múltkor nem raktam vissza.
- Akkor induljunk gyalog- kaptam le a magassarkúm és elindultam a helyes irányba.
Csak pár perce gyalogolhattam, mikor megállt mellettem egy fekete Range Rover.
- Gyere, szállj be- állt meg mellettem Harry.
Felmértem a helyzetet. Most beszállok mellé hazavisz és egész úton azt a gödröcskés mosolyát nézhetem, vagy gyalogolok haza és szarrá ázok. Inkább az elsőt választottam. Még az is jobb, mint hogy megfázás.
- Köszi- szálltam be mellé, és kezeimet összedörzsöltem.
- Hogy hogy gyalog vagy ilyen időben?
- Kocsival voltam, és nem akart elindulni. És reggel még jó idő volt.
- Majd szólok Paulnak, hogy nézesse meg.
- Köszi- mosolyogtam rá.
Rám nézett és megvillantotta 1000 wattos mosolyát.

Éreztem, hogy arcom megint kezdi felvenni a vörös színt. Ezen még inkább elkezdett vigyorogni.
- Merre menjek?- lassított le egy kereszteződésnél.
- Jobbra- mutattam a helyes irányba.
- oké.
Elnavigáltam hazáig, majd a házunk előtt megállt.
- Köszi, hogy elhoztál- mosolyogtam köszönetképpen rá- szia- köszöntem el, és szálltam volna ki, mikor megfogta a csuklóm így maradásra bírva.
- Mit csinálsz délután?-kérdezte.
- Miért?
- Gondoltam átjöhetnél hozzánk. A srácok is ott lesznek.
- Oké. Ha gondolod megvárhatsz, csak átöltözök.
- Jó- szállt ki ő is a kocsiból, majd az ajtó felé kezdtünk el rohanni.
Gyorsan előkotortam a kulcsom, majd belehelyezve a zárba tártam ki az ajtót.
- Gyere be. Érezd otthon magad, 2 perc és jövök- hagytam magára fürtöskét a házban.
Felrohantam a szobába, és kezdtem valami elviselhető ruha után keresgélni. Végül emellett a szett mellett döntöttem.

Gyorsan felkapkodtam magamra, majd belenézve a tükörbe elszörnyedtem. Hajamról a rózsaszín festék csöpögött a padlóra, a festék az arcomon el volt folyva. Feláldoztam Alisha egy ronda törölközőjét, és megtöröltem a hajam. A festéket az arcomról lemostam, és másikat kentem rá. Mikor késznek nyilvánítottam magam, lementem Harryhez. Akit a konyha padlóján feküdve találtam meg, amint a kutyákkal játszott. Az egyik kutya a hátán feküdt a másik meg a kezében volt. A rádió be volt kapcsolva és egy nagyon ismerős dal szólt:

Ahogy egyre közelebb mentem hallottam, ahogy Harry együtt énekel a rádióval. Mikor a dalnak vége lett, tapsolva közelebb mentem, mire felkapta a fejét.
- Szép volt- dicsértem meg.
- Ohh, igazán köszönöm- mosolyodott el.
- Mehetünk?- rakta le a kutyákat és felállt.
- Igen.
Együtt megindultunk kifelé, mikor hirtelen megállt:
- Neked nem rózsaszín volt a hajad?
- De, csak a víz kimosta- rántottam meg a vállam.
- Ohh, értem. A pink is jól állt, de így jobb- igazította meg a hajam, majd kikerülve elindult az ajtó felé.
Nem értettem előző cselekedetét, de nem akadtam fenn a dolgon, hanem követtem. Beszálltunk az autóba, és elindultunk. Negyed óránál többet nem autózhattunk, mikor megálltunk egy hatalmas hát előtt. Sőt, inkább villa volt, mint ház.
- Itt laktok?- kérdeztem azért meg, hátha rossz helyre jöttünk.
- Igen, miért?
- Uhh, mekkora- szálltam ki nyitott szájjal.
Bementünk a házba, és egy hatalmas nappaliba érkeztünk. A zene üvöltött, dübörgés és kiáltozás hallatszott, mire felhúztam a szemöldököm. Levettem a cipőm, majd a többi mellé raktam. Harry is így cselekedett.
- Gyere- fogta meg derekam és beljebb húzott.
- Srácok, megjöttünk!- ordította el magát, így nem történt semmi.
- Szerintem a konyhában vannak- indultunk meg egy félig nyitott ajtó felé.
A konyhába érve a legviccesebb látvány fogadott. Louis fakanállal kergette Niallt, akinél egy csirkecomb volt. Zayn kávét kortyolgatott egy széken ülve, ami az asztal tetején volt. Liam pedig épp a gáztűzhely mellett állt és kevergetett valamit.
- Sziasztok- mondtuk egyszerre Harryvel.
Erre mindenki ránk kapta a tekintetét, még a két kergetőző fiú is. Összenéztünk Harryvel, mire mindkettőnkből kitört a nevetés. Egy szívből jövő nevetés. Mikor abbahagytuk, ismét egymásra néztünk, majd újra elkezdtünk nevetni. 5 perc kellett, mire abba tudtuk hagyni.
- Fuhh- húztam ki magam, mert már fájt az oldalam.
- Szia, hát te?- jött oda először Liam, és megölelt ( ? )
- Hazavittem, mert lerobban a kocsija azt áthívtam beszélgetni meg ilyesmi- szólalt meg helyettem Harry.
- Szia- ölelt meg Niall és Louis is.
- Szia- jött végül oda Zayn is és megölelt.
- Sajnálom, hogy elrohantam- súgtam neki, miközben megölelt.
Erre csak rám mosolygott.
- Míg ti kitakarítotok addig mi leülünk a nappaliba- mondta Harry és visszamentünk a nappaliba.
Körbenéztem, míg Harry leült. Egy hatalmas tv volt a nappali oldalának közepén. Mellette a polcon rengeteg díjak, lemezek. A tv alatt pedig egy PlayStation4, mellette rengetegféle játék. Egy valamin megakadt a szemem.
- Fifa 2015?- mutattam felé a kedvenc focijátékomat.

- Aha, miért?- nézett rám furcsán.
- Hisz még ki sem jött- kezdtem kiakadni, hisz imádok Fifázni.
- Első kiadás....- kezdte el, de félbeszakítottam.
- Inkább nem akarom tudni, hogyan szereztétek meg.
- Okééé. Játszunk?- kérdezte elmosolyodva.
- Aha- dobtam felé az egyik konzolt, majd megfogva a másikat beültem mellé a kanapéra.
- Véged van- jelentette ki.
- Tényleg?
- Igen. Profi vagyok, de ha akarod engedhetek is egy kicsit- kacsintott rám.
- Kösz, nem kell. Le foglak verni- kacsintottam én is rá.
- Majd meglátjuk szívi- és elindította a játékot.
10 perc múlva már a fiúk is nézték, hogy alázzuk egymást.
- Nem gondoltam volna, hogy akad olyan, aki leveri Harryt.
- Senki nem fog leverni. Főleg nem egy lány- kiáltott fel az említett fiú.
- Harry add fel. Nincs esélyed- mondtam neki teli önbizalommal.
- Azt csak szeretnéd- és folytattuk tovább.

Egész délután játszottunk. Liam 6 előtt elment, a többiek meg körmüket rágva izgultak a végeredmény miatt. A vége.......

 

Vajon ki nyeri meg? És mit kap a győztes? Csak akkor tudhatod meg, ha elolvasod a következő részt is! :) XOXO Lizy <3

Negyedik

Sziasztok! Meghoztam a negyedik részt... Jó olvasást.. XOXO Lizy <3

- Rá gondoltál?- mutatott mögém.
- Mi?- néztem hátra.
Ekkor észrevettem egy nagyon ismerős barna hajkoronát. Zöld szemei, mint mindig most is csillogtak.
Az egész One Direction itt volt.
- Igen, rá- fordultam vissza barátnőmhöz.
- Hmm, tényleg egy Adonisz- nevetett fel.
- Halkabban, még meghallja- ütöttem karon nevető barátnőmet.
- Most mi van? Ha egyszer tényleg igaz- hagyta abba nagy nehezen a nevetést.

Újra nekiláttunk az evésnek, közben pedig beszámolt a mai napjáról. Mesélt az óráiról, a pasikról, mindenről. Miután kipletyiztük magunkat és az evést is abbahagytuk, elindultunk az ajtó felé. Elhaladtunk göndörkéék asztala mellett, mikor egy megjegyzést meghallottam:
- Adonisz? Ezt még nem mondta nekem senki- ekkor rám nézett és kacsintott.
Úgy tettem, mintha nem is hallottam volna a "beszólását", fejemet lehajtottam és meg sem álltam az autóig. Mikor mind a ketten beszálltunk és bekötöttük magunkat gyújtást adtam a kocsira és hátra tolattam, hogy el tudjunk indulni.
- Adonisz? Ezt még nem mondta nekem senki- szólalt meg elmélyített hanggal Alisha.
- Haha, milyen vicces- kezdtem el durcizni, miközben éreztem, hogy arcom kezdi felvenni a vörös árnyalatot.

Az út nem volt hosszú hazáig, ezért hamar rákanyarodtam a felhajtóra és bejártam. Kiszálltunk a garázsban és bementünk a házba. Al egyből bevetődött a kanapéra és bekapcsolta a tv-t. Én felmentem a szobámba és valami kényelmesebb ruhát vettem fel.

 Lemostam a sminkemet, majd lófarokba kötöttem a hajam és leballagtam édes barátosném mellé. Kikaptam a távirányítót a kezéből és elkapcsoltam az Animal Planet-ről. Keresgéltem a csatornák között és megakadtam a Music Channelen. Épp a kedvenc videó klippem ment.

A dal már a felénél járhatott mikor felugrott mellém a kanapéra Harold. Ölembe kaptam és miközben simogattam halkan dúdoltam a tv-ből a dalt. Már sok videó klipp ment le, mikor Harold elkezdett nyüszíteni, így felkapva őt kimentem a konyhába. Elővettem a kedvenc tésztáját a szekrényből, megmelegítettem majd öntöttem rá neki tejet, mert így szereti és beleöntöttem az edénykéjébe.

Már nagyon sokat nőtt, mióta hozzám került. Igazi nagyfiú lett már. Mosollyal az arcomon néztem ahogy eszik. Néha felnézett rám, de nem nagyon foglalkozott azzal, hogy én is itt vagyok, folytatta az evést tovább. Magára hagytam, had egyen csak, a fogasról felkaptam magamra egy pulcsit és kimentem a teraszra és leültem a kedvenc helyemre. Az az a terasz sarkában levő napozószékre. Még csak 3 óra volt, de kezdett egyre sötétebb lenni a felhők miatt. Igaz, ősz van, de azért nem árt, ha van az embernél kabát, mert nem mindig van jó idő. Összehúztam magamon a pulcsim, és néztem, ahogy a felhők egymást kergetik az égen. Nem tudom mennyi idő telhetett el, de csak azt vettem észre, hogy valamelyik kutya kaparja az ajtót. Felálltam és kiengedtem, had futkosson az udvarban. Résre nyitva hagytam az ajtót és visszamentem a nappaliba.
- Valamit kéne csinálnunk- mondta Al.
- Kéne, de mit?
- El kéne már mennem fodrászhoz, meg tetkót is akarok csináltatni- kezdte el sorolni.
- Akkor először menjünk fodrászhoz, aztán benézünk Bobbyhoz (tetováló).
- Oksam, akkor felmegyek átöltözni- állt fel és felsétált a szobájába.
Lekapcsoltam a tv-t majd én is elindultam felfelé. Már majdnem beértem a szobámba, mikor átestem valamin. Vagy inkább valakin. Rocky, Alisha kutyája feküdt az ajtóm előtt. Nem figyeltem ezért átestem rajta.
- Ohh, bocsi Rockyka- simogattam meg fejét még mindig a földön feküdve.
Felálltam és megsimogattam fájó hátsómat.
- Te kutya- "szidtam" meg Rocky- t, és bementem átöltözni.
Kerestem valami elfogadható göncöt, majd felkapkodtam és megcsináltam a hajam így már készen is voltam.
Mielőtt kiléptem volna szobámból körülnéztem, hátha van e kutya a közelben és mikor láttam, hogy tiszta a terep kiléptem majd elindultam lefelé. Mire leértem Alisha is lenn volt. Felkaptam a táskám, majd Alishával együtt elindultunk kifelé.

Bepattantunk Joshba ( a kocsimba, igen így neveztem el ) és elindultunk a kedvenc fodrászunkhoz, Suzihoz. Suzi a 30-as évei végén jár. Már vagy 3 éve csak hozzá járunk.

Miután megláttam a szokásos parkolót, leparkoltam, kiszálltunk és bementünk. Ebben a fodrászatban úgymond mi már visszajáró vendégek vagyunk.
Alisha csak egy kicsit vágatott haja végéből, de én úgy gondoltam, hogy kipróbálok valami újat, így rövidre vágattam eddig hátközépig érő szőke hajamat és rózsaszín kimosható festékkel befestettem. Miután itt végeztünk elindultunk Bobbyhoz. Nem volt messze, kb. 5 percnyire csak. Mikor beléptünk mindenki, aki benn tartózkodott kicsit furcsán nézett ránk, hisz nem sokszor fordultunk eddig itt meg. Odamentünk a recepcióshoz, aki adott sorszámot. 10 perc múlva már mehettünk is be Bobbyhoz.
- Sziasztok- köszöntött minket- mit szeretnétek tetováltatni?
- Szia, én egy végtelen jeles love feliratot- mondta Alisha.
 

- Én pedig 6 madarat a kezemre- mondtam.

- Rendben. Ki lesz a bátor, akivel kezdjük?- kérdezte és szemeit rajtunk legeltette.
- Én- mondtam gyorsan, mielőtt elkezdtem volt bepánikolni és megfutamodtam volna.
- Oké, akkor ülj le a székbe és mutasd meg hova szeretnéd- mondta.

Helyet foglaltam és próbáltam úgy beszélni, hogy hangom ne remegjen meg.
- Első lesz?- kérdezte, mikor végzett a felrajzolással.
- Igen.
- Nyugi, nem fog fájni, csak olyan, mintha egy szúnyogcsípés lenne- bíztatott.
- Rendben.
- Kezdhetjük?- mosolygott rám.
- Igen.
Olyan negyed óra alatt kész is lettünk. Bekente és bekötötte. Elmondta, hogy mit kell vele csinálnom. Utána megcsinálta Alishának is. Vele is hamar végzett, majd kifizettük és mehettünk is. Elbúcsúztunk Bobbytól, és elindultunk. Olyan 7 óra felé értünk haza. Adtam a kutyáknak friss vizet és elindultam lezuhanyozni. Utána felkaptam a pizsim és bedőltem az ágyba. Elővettem a telefonomat és felléptem twitterre. Érkezett pár megjelölés, pár üzenet, és 1 követés, de ezen kívül semmi érdekes. Megnéztem ki követett be. A szám is tátva maradt. Hogy talált vajon meg? Ezt csak úgy tudhatom meg, ha visszakövetem.

Miután már nem találtam semmi izgalmasat, így kikapcsoltam a telefonomat, majd az ébresztőmet felhúztam és leraktam az éjjeli szekrényemre.

~Másnap~

Selena Gomez- Good for you dalára ébredtem.

Elmentem lezuhanyozni, majd felkaptam valami lengébb ruhát. Már vettem volna elő egy hajgumit, mikor rájöttem, hogy nem is kell. Megfésültem pink hajamat, majd elindultam lefelé reggelizni.
A hűtőn találtam egy cetlit Ali-tól, hogy már elment, és este ne várjam, mert randija van. Adtam a kutyusoknak enni, meg inni, és nekiláttam én is reggelizni. Csak müzlit ettem, mert nem igazán voltam most éhes. Miután az utolsó falatokat is kikanalaztam a tálkámból, beleraktam a mosogatóba, majd felkaptam a cuccaimat, és elindultam dolgozni.
Leparkoltam a stúdió előtt, lezártam a kocsit és elindultam befelé.

A nap melegen sütött, ezzel mosolyt csalva az arcomra. Már nagyon hiányzott a napsütés és a meleg. Belépőkártyámat felmutattam a portásnak, és felmentem az irodába. Út közben sok ember megbámult, amit nem igazán értettem. Bementem az irodámba, majd beültem a kedvenc gurulós székembe, és elkezdtem pakolászni az asztalon.
- Jó.....reggelt. Cordelia?- lépett be csodálkozva főnököm.
- Jó reggelt. Igen?- mosolyogtam rá.
- Annyira más lett így. De nagyon jól áll- dicsérte meg új külsőm.
- Köszönöm.
- Ma szükségem lesz önre az egyik stúdió szobában. A dolga nem lesz nehéz. Egy-két iratot el kellene intéznie, majd megírni egy szerződést. Utána segítenie kellene kiválasztani egy képet, szerintem ennyi- sorolta.
- Rendben- mondtam kedvesen és követtem a kijelölt stúdió felé.
Mikor beléptünk az ajtón alig akartam hinni a  szememnek.

~Harry Styles szemszöge~

Ma szerencsére nem kell sok mindent csinálnunk, de be kell mennünk a stúdióba így is. A srácokkal a megbeszélt idő előtt már beértünk, így Paulra kellett csak várni. Így elkezdtünk addig is beszélgetni, hogy teljen az idő. Mikor legközelebb nyílt az ajtó, Paul lépett be nyomában egy pink hajú lánnyal. Először nem ismertem fel. De aztán ahogy elmosolyodott rájöttem ki is ő valójában. Cordelia! Azóta csak rá tudok gondolni, amióta először megláttam Paul mellett. 

-Sziasztok! Bemutatom nektek Cordelia Ross- t- kezdte Paul- Cordelia ők itt a One Direction.

- Heloo- köszöntünk a srácokkal.

- Sziasztok- szólalt meg félénken.

- Cordelia fog nekem segíteni. Ha lehet ne idegeljétek őt is fel, kérlek- intézte szavait felénk.

- Mi olyat nem is szoktunk- szólalt fel először Louis.

Erre egyszerre összenéztünk és mindenkiből kitört a nevetés.

- Haha, jó vicc volt- tettetett nevetést Paul.- nah, szóval kezdjük el, mert sosem fogunk végezni- csapta össze kezeit.

Néztem, ahogy Cordelia leült Paul mellé és elkezdtek valamit válogatni. Annyira máshogy néz így ki rövid pink hajjal, de nagyon jól áll neki. Fél óra múlva (míg ők ketten válogattak addig mi hülyültünk) Paul kiment. Megragadtam az alkalmat és leültem Paul helyére.

- Szia, Harry Adonisz Styles vagyok- mutatkoztam be nagy mosollyal az arcomon.

- Szia Cordelia Ross, de szólíts csak Cor-nak vagy Liának- kicsi kezeit belehelyezte enyémbe. 

Kezem hatalmasnak tűnt az övéhez képest. Kék szemei találkoztak az én zöld szemeimmel. Jobban megnézve nem is kék szemei vannak, inkább olyan kékes-zöldes árnyalatúnak tűntek. Nem mozdultunk meg csak egymást néztük. Mosolyom még nagyobbra kúszott, mikor láttam, hogy elpirul. 

- Jól van fiatalok, majd később romantikáztok- zúzta szét a meghitt pillanatot Louis, mire szétrebbentünk, mintha rajtakaptak volna minket valamin.

- Louis Tomlinson vagyok- mutatkozott be Lou, majd letérdelt elé és kézen csókolta.

- Cordelia Ross, de csak Cor vagy Lia- mosolygott Lou cselekedetén a lány.

- Liam Payne vagyok- jött hozzánk közelebb Liam is.

- Szia Cordelia Ross- fogtak kezet.

- Niall Horan szolgálatára hölgyem- hajolt meg Niall Cor előtt.

- Cordelia Ross- pirult el.

- Engem meg már ismersz, de azért bemutatkozok. Zayn Malik- jött ide Zayn is.

- Cordelia Ross.

Láttam, hogy Zayn bemutatkozás közben mélyen a szemébe nézett, amire a lány még jobban elpirult és gyorsan elkapta a fejét. Vajon hogyan ismerték meg egymást először??

Ha érdekel és kíváncsi vagy a folytatásra akkor megtudhatod, ha elolvasod a következő részt!  XOXO Lizy <3

Harmadik

Sziasztok! Meghoztam a harmadik részt... Jó olvasást.. XOXO Lizy <3

 

~Zayn Malik szemszöge~

A dalunk egy részletét énekelte egy szőke hajú lány, miközben egy asztalon pakolászott. Hangja betöltötte az egész irodát. Mikor az utolsó sorokat énekelte megfordult és észrevett. Szemei hatalmasra nyíltak és szerintem még levegőt is elfelejtett venni. Nem szóltunk egy szót sem, csak néztük egymást. Jobban megnéztem magamnak, hogy is néz ki. Szőke haja itt- ott belelógott a szemébe. Kék szeme csak úgy világított. Egy vajszínű kötött pulcsit viselt, melynek ujjai fel voltak gyűrve a könyöke fölé. Fekete feszülős gatyát viselt, ami kihangsúlyozta vékony lábait, melyeken barna csizmát viselt. Szemeimet visszavezettem arcára, és úgy döntöttem jó lesz végre megszólalnom, mert már kezdett egy kicsit kínos lenni a csend.
 - Ez a mi dalunk volt? És ki vagy te?- ennél jobbat ki sem tudtam volna hirtelen találni.

~Cordelia Ross szemszöge~

Épp az irodában kezdtem el szedegetni az iratokat közben pedig elkezdtem dúdolni egy dalt, ami az eszembe jutott. Már a dal végén jártam, mikor megfordultam és egy meglepett barna szempárba ütköztem. A hang a torkomon akadt, meg sem mertem szólalni. Egy barna felzselézett hajú fiú állt előttem és engem vizslatott csokibarna szemeivel. Nem tudtam, hogy mit is mondhatnék, ezért jobban megnéztem magamnak a fiút. Sötétbarna haja volt és csillogó barna szemei,  mely engem bámultak. Fekete hosszú ujjú pólót viselt fekete farmerrel és bakanccsal. Mikor már feltérképeztem testét tekintetemet visszavezettem arcára. 

 - Ez a mi dalunk volt? És ki vagy te?- szólalt meg.

Az ijedtségtől még alig tudtam megszólalni. Nyeltem egy nagyon és megszólaltam.

- Sajnálom, elnézést- siettem el mellette az iratokkal a kezemben.

Kiléptem a folyosóra és kapkodtam a lábaimat egymás után. Azon imádkoztam, hogy pont most ne essek el. Siettem, ahogy csak tudtam, de így is hamar utolért.

- Hé, várj- húzott vissza.

- Zayn Malik vagyok. És ki vagy te?

Belenéztem szemeibe és szinte elvesztem bennük.

- A nevem Cordelia Ross. Itt dolgozom- válaszoltam halkan és kerültem a tekintetét.

- A Steal my girl-t énekelted. Honnan tudtad a szövegét, hisz tudtommal nem nézhette meg senki rajtunk és a zongoristákon kívül?

- Én fejeztem be, hallottam, hogy mindig megakadtak a végével. Nagyon sajnálom, kérem ne mondja el a főnökömnek, nagyon kérem. Nem szeretném elveszteni az állásomat- szinte már könyörögtem, mikor meghallottam a hátam mögött ahogy a nevemet kiabálják.

~Zayn Malik szemszöge~

Szóval Cordelia Ross-nak hívják. Kiderült, ő volt az, aki befejezte a dalunkat. Hallgattam, ahogy kérlel, szinte már könyörgött, hogy ne áruljam el senkinek, közben szemei az ijedtségtől és talán a félelemtől csillogtak.

- Cordelia, Cordelia- hallottam meg Paul hangját, ahogy közeledik felénk a folyosón.

 Amint engem is meglátott, tekintetében a haragot véltem felfedezni. 

- Zayn, te mit keresel itt Cordeliával?- vont kérdőn.

- Őőő, csak megláttam, ahogy elejti a papírokat, és segítettem neki felvenni azokat. Tudod, én ilyen rendes srác vagyok- villantottam egy 1000 wattos mosolyt Paul felé, és reménykedtem, hogy be is veszi, amit mondtam neki.

- És hol a francban vannak a többiek? Nehogy azt mondd, hogy már megint késnek?- kezdett el dühöngeni és szinte el is felejtette, hogy nem csak ketten állunk a folyosón.

- Most nem késtünk, időben itt voltunk, csak mikor nem találtak téged a stúdióban, elmentek enni a büfébe, de mindjárt itt lesznek- mondtam.

Ebben a pillanatban jöttek is felénk a többiek.

- Szerencsétek, hogy most időben itt vagytok- kurjantotta el magát, mikor meglátta, hogy jönnek Harryék.

- Menjetek be a stúdióba, mindjárt én is jövök- mondta felénk intézve szavait.

Ejtettünk egy oké-t és ellentmondás nélkül elindultunk a stúdiónkba. Ahogy elhaladtam Paul és Cordelia mellett, még visszanéztem a megszeppent lányra. Szemei még mindig tágra voltak nyitva és úgy hallgatta, amit Paul, ezek szerint a főnöke mond neki. Szemeink egy pillanatra találkoztak, de hamar el is kapta azokat. Bementem a srácokhoz a szobába, és becsuktam magam mögött az ajtót.

- Ki volt az a szőke csaj Paul mellett?- tette fel egyből kérdését Harry.

-Cordelia Ross. Itt dolgozik- mondtam, és leültem a kanapéra Liam és Niall mellé.

- Ahhaa- bólogatott, hogy felfogta az információkat.

-Nah, fiúk- jött be kis idő után Paul- a következő lesz a feladat. Hallottam, hogy végeztetek a dallal. Mindjárt jön egy stúdiós és felvehetitek a dalt. Ha készen vagytok lesz egy fotózás. HA minden igaz, akkor mára csak ennyi lesz. Legkésőbb 1-re otthon lehettek, ha normálisan dolgoztok hülyülés és baromkodás nélkül. És most munkára- adta ki a parancsot és ki is ment.

- Ki fejezte be?- kérdezte egyből Louis és tekintetét körbevezette közöttünk.

- Én voltam. Még az éjjel jött az ihlet és befejeztem. Bocsi, hogy nem mondtam- szóltam gyorsan közbe.

- jah, okk- mondta Lou.

Ahogy Paul mondta 10 perc múlva jött is a stúdiós. Beálltunk a mikrofonokhoz, és elkezdtük felvenni a dalt. Egy-két részt újra fel kellett venni, de azon kívül minden jól ment és hamar végeztünk. Olyan 11 fele mentünk a fotózásra. Több, mint 50 ember mászkált körülöttünk, miközben felöltöztettek és kisminkeltek.Végül, mikor késznek nyilvánítottak minket beálltunk egy fehér háttér elé és elkezdtünk pózolni. A fotózást mindig egy játéknak fogjuk fel. Hülyültünk és egymást szívattuk, így gyorsabban elment az idő, és nem azzal foglalkoztunk, hogy a vakuk össze-vissza villannak a szemünkbe. Már nem sok kellett, hogy végezzünk, mikor Paul mellett megjelent Cordelia. Papírokat adott oda Paulnak, majd felénk fordult és azt nézte, mit csinálunk. 

~Cordelia Ross szemszöge~ 

Már azt hittem, hogy Zayn nem tudja kimagyarázni magunkat. Őszintén mondom, féltem abban a pillanatban, hogy elvesztem a munkámat, de Zayn kimagyarázta. Miután Paul beküldte őket a stúdióba, felém fordult.

- Jó reggelt- köszöntem.

- Jó reggelt! Ma nem lesz sok munka. Ki kell nyomtatni egy-két szerződést és át kellene néznie egy kéziratot. Ha kellenék a fotóstúdióban megtalál- adta ki a feladatokat majd el is ment.

Visszamentem az irodába, majd nekiláttam a munkának. Kinyomtattam amit kellett, majd beraktam egy dossziéba. Hogy ne teljen olyan unalmasan a munka, elkezdtem énekelni feldolgozásokat. Mikor végeztem mindennel, fogtam a papírokat és elindultam megkeresni szeretett főnökömet. Már a negyedik fotóstúdióba benéztem, mikor megtaláltam Pault. Odamentem hozzá, és átadtam neki a papírokat. Miközben ő átnézte őket, addig figyelmemet a "modellekre" fordítottam. Felismertem Zayn-t közöttük. Belenéztem szemeibe, mire elmosolyodott. Elkaptam tekintetemet róla, és a többi fiúra fordítottam. A sor szélén egy barna hajú kék szemű fiú állt fehér pólóban, kezeit pedig tetoválások díszítették. Mellette egy szőke szintén kék szemű fiú állt. A szőke fiú mellett állt Zayn. Mellette egy felállított barna hajú fiú állt, aki kockás inget viselt és félig elfordult, így nem felénk figyelt. A sort egy barna göndör hajú fiú zárta.

Zöld szeme és gödröcskés arca volt, ami mindenkit mosolygásra késztet. Egyenesen rám nézett és csak mosolygott, ami miatt rózsaszín pírba szökött az arcom. Meg kell, hogy mondjam, nagyon helyes volt. Az a mosoly.....

 

- Jó lett. Ezeket tegye az asztalomra és, ha végzett mehet is haza- adta vissza a dossziét.

- Rendben, viszlát- köszöntem el, és elindultam visszafelé. 

Az ajtóban visszanéztem, és összeakadt a tekintetem a zöld szemű "Adoniszé -val". Elmosolyodtam, mire kacsintott. Gyorsan becsuktam magam után az ajtót és elindultam az irodába. Leraktam az iratokat Paul asztalára és még elrendeztem egy-két dolgot. Miután késznek nyilvánítottam mindent felkaptam a táskám, és elindultam kifelé. A kocsimhoz érve beraktam a táskám és beszálltam a vezető ülésbe. Már indultam volna el, mikor nem messze tőlem egy ismerős szállt be egy Range Roverbe.

Mikor felismertem ki is ő, mosoly kúszott az arcomra. Elhajtottam mellette és intettem neki. Hazafelé elugrottam Alisháért az egyetemre, mert út közben kaptam tőle egy SMS-t, hogy vegyem fel, mert már végzett. Mielőtt hazamentünk volna beugrottunk a Nando's-ba enni.

- Nah, mesélj. Milyen napod volt?- kérdezte, miután a rendelésünkkel leültünk egy asztalhoz.

- Háát, sok minden történt ma. Megismertem Zayn Malikot, miután rájött, hogy én fejeztem be a dalukat. Utána volt egy-két dolgom, amit megcsináltam, majd beugrottam egy fotózásra, ahol a One Direction-t fotózták, és végül a parkolóban is összefutottam egy zöld szemű Adonisz-szal- fejeztem be élménybeszámolómat.

- Uhh, még valami?- alig bírt szóhoz jutni.

- Semmi.

- Azt mondtad zöld szemű Adonisz?- kérdezte.

- Igen, miért?

- Rá gondoltál?- mutatott mögém.

- Mi?- néztem hátra.

Ekkor.......

Vajon mi lesz a történet folytatása? Csak akkor tudhatod meg, ha velem tartasz! XOXO Lizy <3