I Hope

2015. július 30., csütörtök

Ötödik

Sziasztok! Meghoztam az ötödik részt... Jó olvasást.. XOXO Lizy <3

~Alisha Cross szemszöge~

Miután megcsináltattuk a tetkónkat hazamentünk. Annyira fáradt voltam már, hogy arra se maradt energiám, hogy átöltözzek. Ruhástól bedőltem az ágyba. Bár majdnem elaludtam, mikor elkezdett csipogni a telefonom. A csipogás csak pár másodpercig tartott, de teljesen kiverte az álmosságot a szememből. Elővettem a zsebemből a telefont, láttam, hogy twitteren kaptam értesítést, majd beléptem az említett helyre. Majdnem szívrohamot kaptam, mikor megláttam ki kezdett el követni. Gondolkodás nélkül követtem vissza.

Annyira izgatott lettem, hisz még egy híresség sem követett be. Megnéztem, eddig miket írt ki. Csak úgy faltam a sorokat, néha hangosan felnevettem, néha könnyeimet törölgettem, mikor felugrott egy üzenet.

@Real Liam Payne: Szia :)
@Aliiiisha Crossy: Szia :)
@Real Liam Payne: Tudom, hogy furcsának tartod, miért is írtam neked. Csak láttalak Cordeliával múltkor, és mivel őt már megismertem, gondoltam téged is megismerhetnélek! :) De ha nem szeretnél megismerni, azt is megértem, hisz egy ismeretlen vagyok, aki hirtelen a semmiből rád írt.
@Aliiiisha Crossy: Nagyon örülnék neki, ha megismerhetnélek! Csak nagyon csodálkoztam, hogy a One Direction sztárja miért is írt egy olyan átlagos lánynak, mint nekem.
@Ream Liam Payne: Eljönnél velem holnap vacsorázni? Persze csak, ha ráérsz.
@Aliiiisha Crossy: Persze, ráérek :)
@Real Liam Payne: Rendben. Akkor mondjuk olyan 6 óra felé érted mehetek?
@Aliiiisha Crossy: Oké, elküldöm a címemet :)
@Real Liam Payne: Rendbe, akkor 6-kor. Jóéjt szia :)
@Aliiiisha Crossy: Jóéjt, szia :)

Örömömben táncolni tudtam volna. Kicsit meglepődtem, hogy miért pont engem hívott el, de talán holnap úgy is kiderül. Már annyira izgatott vagyok....!!!! Még egy kicsit nézelődtem twitteren meg facebookon, aztán már tényleg lefeküdtem aludni.

~Cordelia Ross szemszöge~

Mindenki odajött és bemutatkozott. Nagyon kedvesek voltak velem, el lehetett velük beszélgetni, nem voltak beképzeltek, csak mert ők a híres One Direction. Paul hamar visszajött és folytattuk a munkát. Kiválasztottuk legjobban sikerült képet a tegnapi fotózásról, majd én visszamentem az irodába. Elkészítettem a kért szerződést, majd főnököm asztalára helyeztem. Elrendeztem még a papírokat, és már kész is voltam. Ránézve az órára pont dél volt. Alisha még órán volt, így nem akartam hazamenni, hisz úgy is egyedül lettem volna. Így elkezdtem egy új dalt. Elővettem a dalszöveges füzetem és elkezdtem írni. A sorok csak úgy jöttek maguktól. Annyira belefeledkeztem az írásba, hogy azt sem vettem észre, hogy valaki bejött.
- Egy új dal?- kérdezte.
Erre felkaptam a fejem és Zayn állt mellettem.
- Igen- becsuktam a füzetet és elraktam.
Vagyis csak akartam, de nem sikerült, mert Zayn kivette a kezemből. Elkezdte lapozgatni, és komoly arcot vágott. Érzelmet nem tudtam leolvasni róla.
- Ezek nagyon jók. Miért nem mutatod meg Paulnak?- kérdezte és visszaadta.
- Nem, nem jók. Csak úgy írom őket, nem azért, hogy kiadják őket.
- Egy próbát megérne, nem?
- Egyszer már elbuktam, nem akarom megint ugyan azt érezni, mint akkor- hajtottam le fejem, mikor az emlékek kezdtek visszajönni a fejembe.
- Mi történt?- kérdezte és leült velem szembe egy székbe.
- Nem szeretnék róla beszélni- álltam fel és felkapva táskámat elindultam kifelé.
- Viszlát- köszöntem Paulnak, akivel az ajtóban futottam össze.
- Viszlát- köszönt mosolyogva és kiengedett.
A portásnak gyorsan felmutattam a belépőmet, és már mentem is az autómhoz. Táskámat bedobtam az anyós ülésre, és gyújtást adtam a kocsira. Vagyis szerettem volna csak adni, de nem indult. Újra próbálkoztam, de most sem sikerült. Kipattantam és felnyitottam a motorháztetőt. Nézegettem, hátha meglátok valami olyat, ami nem áll jól, vagy valami ilyesmi, de mivel nem igazán értek hozzá, nem találtam meg a hibát.
- Óó, hogy baszná meg- csaptam le a háztetőt- és még ez is- néztem fel az égre, ahol már a fekete felhők felvették a nap helyét, és kicsi vízcseppek kezdtek esni. Esernyő után kezdtem el keresgélni a kocsiban meg a táskámban, de úgy látszik múltkor nem raktam vissza.
- Akkor induljunk gyalog- kaptam le a magassarkúm és elindultam a helyes irányba.
Csak pár perce gyalogolhattam, mikor megállt mellettem egy fekete Range Rover.
- Gyere, szállj be- állt meg mellettem Harry.
Felmértem a helyzetet. Most beszállok mellé hazavisz és egész úton azt a gödröcskés mosolyát nézhetem, vagy gyalogolok haza és szarrá ázok. Inkább az elsőt választottam. Még az is jobb, mint hogy megfázás.
- Köszi- szálltam be mellé, és kezeimet összedörzsöltem.
- Hogy hogy gyalog vagy ilyen időben?
- Kocsival voltam, és nem akart elindulni. És reggel még jó idő volt.
- Majd szólok Paulnak, hogy nézesse meg.
- Köszi- mosolyogtam rá.
Rám nézett és megvillantotta 1000 wattos mosolyát.

Éreztem, hogy arcom megint kezdi felvenni a vörös színt. Ezen még inkább elkezdett vigyorogni.
- Merre menjek?- lassított le egy kereszteződésnél.
- Jobbra- mutattam a helyes irányba.
- oké.
Elnavigáltam hazáig, majd a házunk előtt megállt.
- Köszi, hogy elhoztál- mosolyogtam köszönetképpen rá- szia- köszöntem el, és szálltam volna ki, mikor megfogta a csuklóm így maradásra bírva.
- Mit csinálsz délután?-kérdezte.
- Miért?
- Gondoltam átjöhetnél hozzánk. A srácok is ott lesznek.
- Oké. Ha gondolod megvárhatsz, csak átöltözök.
- Jó- szállt ki ő is a kocsiból, majd az ajtó felé kezdtünk el rohanni.
Gyorsan előkotortam a kulcsom, majd belehelyezve a zárba tártam ki az ajtót.
- Gyere be. Érezd otthon magad, 2 perc és jövök- hagytam magára fürtöskét a házban.
Felrohantam a szobába, és kezdtem valami elviselhető ruha után keresgélni. Végül emellett a szett mellett döntöttem.

Gyorsan felkapkodtam magamra, majd belenézve a tükörbe elszörnyedtem. Hajamról a rózsaszín festék csöpögött a padlóra, a festék az arcomon el volt folyva. Feláldoztam Alisha egy ronda törölközőjét, és megtöröltem a hajam. A festéket az arcomról lemostam, és másikat kentem rá. Mikor késznek nyilvánítottam magam, lementem Harryhez. Akit a konyha padlóján feküdve találtam meg, amint a kutyákkal játszott. Az egyik kutya a hátán feküdt a másik meg a kezében volt. A rádió be volt kapcsolva és egy nagyon ismerős dal szólt:

Ahogy egyre közelebb mentem hallottam, ahogy Harry együtt énekel a rádióval. Mikor a dalnak vége lett, tapsolva közelebb mentem, mire felkapta a fejét.
- Szép volt- dicsértem meg.
- Ohh, igazán köszönöm- mosolyodott el.
- Mehetünk?- rakta le a kutyákat és felállt.
- Igen.
Együtt megindultunk kifelé, mikor hirtelen megállt:
- Neked nem rózsaszín volt a hajad?
- De, csak a víz kimosta- rántottam meg a vállam.
- Ohh, értem. A pink is jól állt, de így jobb- igazította meg a hajam, majd kikerülve elindult az ajtó felé.
Nem értettem előző cselekedetét, de nem akadtam fenn a dolgon, hanem követtem. Beszálltunk az autóba, és elindultunk. Negyed óránál többet nem autózhattunk, mikor megálltunk egy hatalmas hát előtt. Sőt, inkább villa volt, mint ház.
- Itt laktok?- kérdeztem azért meg, hátha rossz helyre jöttünk.
- Igen, miért?
- Uhh, mekkora- szálltam ki nyitott szájjal.
Bementünk a házba, és egy hatalmas nappaliba érkeztünk. A zene üvöltött, dübörgés és kiáltozás hallatszott, mire felhúztam a szemöldököm. Levettem a cipőm, majd a többi mellé raktam. Harry is így cselekedett.
- Gyere- fogta meg derekam és beljebb húzott.
- Srácok, megjöttünk!- ordította el magát, így nem történt semmi.
- Szerintem a konyhában vannak- indultunk meg egy félig nyitott ajtó felé.
A konyhába érve a legviccesebb látvány fogadott. Louis fakanállal kergette Niallt, akinél egy csirkecomb volt. Zayn kávét kortyolgatott egy széken ülve, ami az asztal tetején volt. Liam pedig épp a gáztűzhely mellett állt és kevergetett valamit.
- Sziasztok- mondtuk egyszerre Harryvel.
Erre mindenki ránk kapta a tekintetét, még a két kergetőző fiú is. Összenéztünk Harryvel, mire mindkettőnkből kitört a nevetés. Egy szívből jövő nevetés. Mikor abbahagytuk, ismét egymásra néztünk, majd újra elkezdtünk nevetni. 5 perc kellett, mire abba tudtuk hagyni.
- Fuhh- húztam ki magam, mert már fájt az oldalam.
- Szia, hát te?- jött oda először Liam, és megölelt ( ? )
- Hazavittem, mert lerobban a kocsija azt áthívtam beszélgetni meg ilyesmi- szólalt meg helyettem Harry.
- Szia- ölelt meg Niall és Louis is.
- Szia- jött végül oda Zayn is és megölelt.
- Sajnálom, hogy elrohantam- súgtam neki, miközben megölelt.
Erre csak rám mosolygott.
- Míg ti kitakarítotok addig mi leülünk a nappaliba- mondta Harry és visszamentünk a nappaliba.
Körbenéztem, míg Harry leült. Egy hatalmas tv volt a nappali oldalának közepén. Mellette a polcon rengeteg díjak, lemezek. A tv alatt pedig egy PlayStation4, mellette rengetegféle játék. Egy valamin megakadt a szemem.
- Fifa 2015?- mutattam felé a kedvenc focijátékomat.

- Aha, miért?- nézett rám furcsán.
- Hisz még ki sem jött- kezdtem kiakadni, hisz imádok Fifázni.
- Első kiadás....- kezdte el, de félbeszakítottam.
- Inkább nem akarom tudni, hogyan szereztétek meg.
- Okééé. Játszunk?- kérdezte elmosolyodva.
- Aha- dobtam felé az egyik konzolt, majd megfogva a másikat beültem mellé a kanapéra.
- Véged van- jelentette ki.
- Tényleg?
- Igen. Profi vagyok, de ha akarod engedhetek is egy kicsit- kacsintott rám.
- Kösz, nem kell. Le foglak verni- kacsintottam én is rá.
- Majd meglátjuk szívi- és elindította a játékot.
10 perc múlva már a fiúk is nézték, hogy alázzuk egymást.
- Nem gondoltam volna, hogy akad olyan, aki leveri Harryt.
- Senki nem fog leverni. Főleg nem egy lány- kiáltott fel az említett fiú.
- Harry add fel. Nincs esélyed- mondtam neki teli önbizalommal.
- Azt csak szeretnéd- és folytattuk tovább.

Egész délután játszottunk. Liam 6 előtt elment, a többiek meg körmüket rágva izgultak a végeredmény miatt. A vége.......

Vajon ki nyeri meg? És mit kap a győztes? Csak akkor tudhatod meg, ha elolvasod a következő részt is! :) XOXO Lizy <3

2015. július 29., szerda

Negyedik

Sziasztok! Meghoztam a negyedik részt... Jó olvasást.. XOXO Lizy <3

- Rá gondoltál?- mutatott mögém.
- Mi?- néztem hátra.
Ekkor észrevettem egy nagyon ismerős barna hajkoronát. Zöld szemei, mint mindig most is csillogtak.
Az egész One Direction itt volt.
- Igen, rá- fordultam vissza barátnőmhöz.
- Hmm, tényleg egy Adonisz- nevetett fel.
- Halkabban, még meghallja- ütöttem karon nevető barátnőmet.
- Most mi van? Ha egyszer tényleg igaz- hagyta abba nagy nehezen a nevetést.

Újra nekiláttunk az evésnek, közben pedig beszámolt a mai napjáról. Mesélt az óráiról, a pasikról, mindenről. Miután kipletyiztük magunkat és az evést is abbahagytuk, elindultunk az ajtó felé. Elhaladtunk göndörkéék asztala mellett, mikor egy megjegyzést meghallottam:
- Adonisz? Ezt még nem mondta nekem senki- ekkor rám nézett és kacsintott.
Úgy tettem, mintha nem is hallottam volna a "beszólását", fejemet lehajtottam és meg sem álltam az autóig. Mikor mind a ketten beszálltunk és bekötöttük magunkat gyújtást adtam a kocsira és hátra tolattam, hogy el tudjunk indulni.
- Adonisz? Ezt még nem mondta nekem senki- szólalt meg elmélyített hanggal Alisha.
- Haha, milyen vicces- kezdtem el durcizni, miközben éreztem, hogy arcom kezdi felvenni a vörös árnyalatot.

Az út nem volt hosszú hazáig, ezért hamar rákanyarodtam a felhajtóra és bejártam. Kiszálltunk a garázsban és bementünk a házba. Al egyből bevetődött a kanapéra és bekapcsolta a tv-t. Én felmentem a szobámba és valami kényelmesebb ruhát vettem fel.

Lemostam a sminkemet, majd lófarokba kötöttem a hajam és leballagtam édes barátosném mellé. Kikaptam a távirányítót a kezéből és elkapcsoltam az Animal Planet-ről. Keresgéltem a csatornák között és megakadtam a Music Channelen. Épp a kedvenc videó klippem ment.

A dal már a felénél járhatott mikor felugrott mellém a kanapéra Harold. Ölembe kaptam és miközben simogattam halkan dúdoltam a tv-ből a dalt. Már sok videó klipp ment le, mikor Harold elkezdett nyüszíteni, így felkapva őt kimentem a konyhába. Elővettem a kedvenc tésztáját a szekrényből, megmelegítettem majd öntöttem rá neki tejet, mert így szereti és beleöntöttem az edénykéjébe.

Már nagyon sokat nőtt, mióta hozzám került. Igazi nagyfiú lett már. Mosollyal az arcomon néztem ahogy eszik. Néha felnézett rám, de nem nagyon foglalkozott azzal, hogy én is itt vagyok, folytatta az evést tovább. Magára hagytam, had egyen csak, a fogasról felkaptam magamra egy pulcsit és kimentem a teraszra és leültem a kedvenc helyemre. Az az a terasz sarkában levő napozószékre. Még csak 3 óra volt, de kezdett egyre sötétebb lenni a felhők miatt. Igaz, ősz van, de azért nem árt, ha van az embernél kabát, mert nem mindig van jó idő. Összehúztam magamon a pulcsim, és néztem, ahogy a felhők egymást kergetik az égen. Nem tudom mennyi idő telhetett el, de csak azt vettem észre, hogy valamelyik kutya kaparja az ajtót. Felálltam és kiengedtem, had futkosson az udvarban. Résre nyitva hagytam az ajtót és visszamentem a nappaliba.
- Valamit kéne csinálnunk- mondta Al.
- Kéne, de mit?
- El kéne már mennem fodrászhoz, meg tetkót is akarok csináltatni- kezdte el sorolni.
- Akkor először menjünk fodrászhoz, aztán benézünk Bobbyhoz (tetováló).
- Oksam, akkor felmegyek átöltözni- állt fel és felsétált a szobájába.
Lekapcsoltam a tv-t majd én is elindultam felfelé. Már majdnem beértem a szobámba, mikor átestem valamin. Vagy inkább valakin. Rocky, Alisha kutyája feküdt az ajtóm előtt. Nem figyeltem ezért átestem rajta.
- Ohh, bocsi Rockyka- simogattam meg fejét még mindig a földön feküdve.
Felálltam és megsimogattam fájó hátsómat.
- Te kutya- "szidtam" meg Rocky- t, és bementem átöltözni.
Kerestem valami elfogadható göncöt, majd felkapkodtam és megcsináltam a hajam így már készen is voltam.
Mielőtt kiléptem volna szobámból körülnéztem, hátha van e kutya a közelben és mikor láttam, hogy tiszta a terep kiléptem majd elindultam lefelé. Mire leértem Alisha is lenn volt. Felkaptam a táskám, majd Alishával együtt elindultunk kifelé.

Bepattantunk Joshba ( a kocsimba, igen így neveztem el ) és elindultunk a kedvenc fodrászunkhoz, Suzihoz. Suzi a 30-as évei végén jár. Már vagy 3 éve csak hozzá járunk.

Miután megláttam a szokásos parkolót, leparkoltam, kiszálltunk és bementünk. Ebben a fodrászatban úgymond mi már visszajáró vendégek vagyunk.
Alisha csak egy kicsit vágatott haja végéből, de én úgy gondoltam, hogy kipróbálok valami újat, így rövidre vágattam eddig hátközépig érő szőke hajamat és rózsaszín kimosható festékkel befestettem. Miután itt végeztünk elindultunk Bobbyhoz. Nem volt messze, kb. 5 percnyire csak. Mikor beléptünk mindenki, aki benn tartózkodott kicsit furcsán nézett ránk, hisz nem sokszor fordultunk eddig itt meg. Odamentünk a recepcióshoz, aki adott sorszámot. 10 perc múlva már mehettünk is be Bobbyhoz.
- Sziasztok- köszöntött minket- mit szeretnétek tetováltatni?
- Szia, én egy végtelen jeles love feliratot- mondta Alisha.

- Én pedig 6 madarat a kezemre- mondtam.

- Rendben. Ki lesz a bátor, akivel kezdjük?- kérdezte és szemeit rajtunk legeltette.
- Én- mondtam gyorsan, mielőtt elkezdtem volt bepánikolni és megfutamodtam volna.
- Oké, akkor ülj le a székbe és mutasd meg hova szeretnéd- mondta.

Helyet foglaltam és próbáltam úgy beszélni, hogy hangom ne remegjen meg.
- Első lesz?- kérdezte, mikor végzett a felrajzolással.
- Igen.
- Nyugi, nem fog fájni, csak olyan, mintha egy szúnyogcsípés lenne- bíztatott.
- Rendben.
- Kezdhetjük?- mosolygott rám.
- Igen.
Olyan negyed óra alatt kész is lettünk. Bekente és bekötötte. Elmondta, hogy mit kell vele csinálnom. Utána megcsinálta Alishának is. Vele is hamar végzett, majd kifizettük és mehettünk is. Elbúcsúztunk Bobbytól, és elindultunk. Olyan 7 óra felé értünk haza. Adtam a kutyáknak friss vizet és elindultam lezuhanyozni. Utána felkaptam a pizsim és bedőltem az ágyba. Elővettem a telefonomat és felléptem twitterre. Érkezett pár megjelölés, pár üzenet, és 1 követés, de ezen kívül semmi érdekes. Megnéztem ki követett be. A szám is tátva maradt. Hogy talált vajon meg? Ezt csak úgy tudhatom meg, ha visszakövetem.

Miután már nem találtam semmi izgalmasat, így kikapcsoltam a telefonomat, majd az ébresztőmet felhúztam és leraktam az éjjeli szekrényemre.

~Másnap~

Selena Gomez- Good for you dalára ébredtem.

Elmentem lezuhanyozni, majd felkaptam valami lengébb ruhát. Már vettem volna elő egy hajgumit, mikor rájöttem, hogy nem is kell. Megfésültem pink hajamat, majd elindultam lefelé reggelizni.
A hűtőn találtam egy cetlit Ali-tól, hogy már elment, és este ne várjam, mert randija van. Adtam a kutyusoknak enni, meg inni, és nekiláttam én is reggelizni. Csak müzlit ettem, mert nem igazán voltam most éhes. Miután az utolsó falatokat is kikanalaztam a tálkámból, beleraktam a mosogatóba, majd felkaptam a cuccaimat, és elindultam dolgozni.
Leparkoltam a stúdió előtt, lezártam a kocsit és elindultam befelé.

A nap melegen sütött, ezzel mosolyt csalva az arcomra. Már nagyon hiányzott a napsütés és a meleg. Belépőkártyámat felmutattam a portásnak, és felmentem az irodába. Út közben sok ember megbámult, amit nem igazán értettem. Bementem az irodámba, majd beültem a kedvenc gurulós székembe, és elkezdtem pakolászni az asztalon.
- Jó.....reggelt. Cordelia?- lépett be csodálkozva főnököm.
- Jó reggelt. Igen?- mosolyogtam rá.
- Annyira más lett így. De nagyon jól áll- dicsérte meg új külsőm.
- Köszönöm.
- Ma szükségem lesz önre az egyik stúdió szobában. A dolga nem lesz nehéz. Egy-két iratot el kellene intéznie, majd megírni egy szerződést. Utána segítenie kellene kiválasztani egy képet, szerintem ennyi- sorolta.
- Rendben- mondtam kedvesen és követtem a kijelölt stúdió felé.
Mikor beléptünk az ajtón alig akartam hinni a szememnek.

~Harry Styles szemszöge~

Ma szerencsére nem kell sok mindent csinálnunk, de be kell mennünk a stúdióba így is. A srácokkal a megbeszélt idő előtt már beértünk, így Paulra kellett csak várni. Így elkezdtünk addig is beszélgetni, hogy teljen az idő. Mikor legközelebb nyílt az ajtó, Paul lépett be nyomában egy pink hajú lánnyal. Először nem ismertem fel. De aztán ahogy elmosolyodott rájöttem ki is ő valójában. Cordelia! Azóta csak rá tudok gondolni, amióta először megláttam Paul mellett.

-Sziasztok! Bemutatom nektek Cordelia Ross- t- kezdte Paul- Cordelia ők itt a One Direction.

- Heloo- köszöntünk a srácokkal.

- Sziasztok- szólalt meg félénken.

- Cordelia fog nekem segíteni. Ha lehet ne idegeljétek őt is fel, kérlek- intézte szavait felénk.

- Mi olyat nem is szoktunk- szólalt fel először Louis.

Erre egyszerre összenéztünk és mindenkiből kitört a nevetés.

- Haha, jó vicc volt- tettetett nevetést Paul.- nah, szóval kezdjük el, mert sosem fogunk végezni- csapta össze kezeit.

Néztem, ahogy Cordelia leült Paul mellé és elkezdtek valamit válogatni. Annyira máshogy néz így ki rövid pink hajjal, de nagyon jól áll neki. Fél óra múlva (míg ők ketten válogattak addig mi hülyültünk) Paul kiment. Megragadtam az alkalmat és leültem Paul helyére.

- Szia, Harry Adonisz Styles vagyok- mutatkoztam be nagy mosollyal az arcomon.

- Szia Cordelia Ross, de szólíts csak Cor-nak vagy Liának- kicsi kezeit belehelyezte enyémbe.

Kezem hatalmasnak tűnt az övéhez képest. Kék szemei találkoztak az én zöld szemeimmel. Jobban megnézve nem is kék szemei vannak, inkább olyan kékes-zöldes árnyalatúnak tűntek. Nem mozdultunk meg csak egymást néztük. Mosolyom még nagyobbra kúszott, mikor láttam, hogy elpirul.

- Jól van fiatalok, majd később romantikáztok- zúzta szét a meghitt pillanatot Louis, mire szétrebbentünk, mintha rajtakaptak volna minket valamin.

- Louis Tomlinson vagyok- mutatkozott be Lou, majd letérdelt elé és kézen csókolta.

- Cordelia Ross, de csak Cor vagy Lia- mosolygott Lou cselekedetén a lány.

- Liam Payne vagyok- jött hozzánk közelebb Liam is.

- Szia Cordelia Ross- fogtak kezet.

- Niall Horan szolgálatára hölgyem- hajolt meg Niall Cor előtt.

- Cordelia Ross- pirult el.

- Engem meg már ismersz, de azért bemutatkozok. Zayn Malik- jött ide Zayn is.

- Cordelia Ross.

Láttam, hogy Zayn bemutatkozás közben mélyen a szemébe nézett, amire a lány még jobban elpirult és gyorsan elkapta a fejét. Vajon hogyan ismerték meg egymást először??

Ha érdekel és kíváncsi vagy a folytatásra akkor megtudhatod, ha elolvasod a következő részt! XOXO Lizy <3

2015. július 28., kedd

Harmadik

Sziasztok! Meghoztam a harmadik részt... Jó olvasást.. XOXO Lizy <3

~Zayn Malik szemszöge~

A dalunk egy részletét énekelte egy szőke hajú lány, miközben egy asztalon pakolászott. Hangja betöltötte az egész irodát. Mikor az utolsó sorokat énekelte megfordult és észrevett. Szemei hatalmasra nyíltak és szerintem még levegőt is elfelejtett venni. Nem szóltunk egy szót sem, csak néztük egymást. Jobban megnéztem magamnak, hogy is néz ki. Szőke haja itt- ott belelógott a szemébe. Kék szeme csak úgy világított. Egy vajszínű kötött pulcsit viselt, melynek ujjai fel voltak gyűrve a könyöke fölé. Fekete feszülős gatyát viselt, ami kihangsúlyozta vékony lábait, melyeken barna csizmát viselt. Szemeimet visszavezettem arcára, és úgy döntöttem jó lesz végre megszólalnom, mert már kezdett egy kicsit kínos lenni a csend.
- Ez a mi dalunk volt? És ki vagy te?- ennél jobbat ki sem tudtam volna hirtelen találni.

~Cordelia Ross szemszöge~

Épp az irodában kezdtem el szedegetni az iratokat közben pedig elkezdtem dúdolni egy dalt, ami az eszembe jutott. Már a dal végén jártam, mikor megfordultam és egy meglepett barna szempárba ütköztem. A hang a torkomon akadt, meg sem mertem szólalni. Egy barna felzselézett hajú fiú állt előttem és engem vizslatott csokibarna szemeivel. Nem tudtam, hogy mit is mondhatnék, ezért jobban megnéztem magamnak a fiút. Sötétbarna haja volt és csillogó barna szemei, mely engem bámultak. Fekete hosszú ujjú pólót viselt fekete farmerrel és bakanccsal. Mikor már feltérképeztem testét tekintetemet visszavezettem arcára.

- Ez a mi dalunk volt? És ki vagy te?- szólalt meg.

Az ijedtségtől még alig tudtam megszólalni. Nyeltem egy nagyon és megszólaltam.

- Sajnálom, elnézést- siettem el mellette az iratokkal a kezemben.

Kiléptem a folyosóra és kapkodtam a lábaimat egymás után. Azon imádkoztam, hogy pont most ne essek el. Siettem, ahogy csak tudtam, de így is hamar utolért.

- Hé, várj- húzott vissza.

- Zayn Malik vagyok. És ki vagy te?

Belenéztem szemeibe és szinte elvesztem bennük.

- A nevem Cordelia Ross. Itt dolgozom- válaszoltam halkan és kerültem a tekintetét.

- A Steal my girl-t énekelted. Honnan tudtad a szövegét, hisz tudtommal nem nézhette meg senki rajtunk és a zongoristákon kívül?

- Én fejeztem be, hallottam, hogy mindig megakadtak a végével. Nagyon sajnálom, kérem ne mondja el a főnökömnek, nagyon kérem. Nem szeretném elveszteni az állásomat- szinte már könyörögtem, mikor meghallottam a hátam mögött ahogy a nevemet kiabálják.

~Zayn Malik szemszöge~

Szóval Cordelia Ross-nak hívják. Kiderült, ő volt az, aki befejezte a dalunkat. Hallgattam, ahogy kérlel, szinte már könyörgött, hogy ne áruljam el senkinek, közben szemei az ijedtségtől és talán a félelemtől csillogtak.

- Cordelia, Cordelia- hallottam meg Paul hangját, ahogy közeledik felénk a folyosón.

Amint engem is meglátott, tekintetében a haragot véltem felfedezni.

- Zayn, te mit keresel itt Cordeliával?- vont kérdőn.

- Őőő, csak megláttam, ahogy elejti a papírokat, és segítettem neki felvenni azokat. Tudod, én ilyen rendes srác vagyok- villantottam egy 1000 wattos mosolyt Paul felé, és reménykedtem, hogy be is veszi, amit mondtam neki.

- És hol a francban vannak a többiek? Nehogy azt mondd, hogy már megint késnek?- kezdett el dühöngeni és szinte el is felejtette, hogy nem csak ketten állunk a folyosón.

- Most nem késtünk, időben itt voltunk, csak mikor nem találtak téged a stúdióban, elmentek enni a büfébe, de mindjárt itt lesznek- mondtam.

Ebben a pillanatban jöttek is felénk a többiek.

- Szerencsétek, hogy most időben itt vagytok- kurjantotta el magát, mikor meglátta, hogy jönnek Harryék.

- Menjetek be a stúdióba, mindjárt én is jövök- mondta felénk intézve szavait.

Ejtettünk egy oké-t és ellentmondás nélkül elindultunk a stúdiónkba. Ahogy elhaladtam Paul és Cordelia mellett, még visszanéztem a megszeppent lányra. Szemei még mindig tágra voltak nyitva és úgy hallgatta, amit Paul, ezek szerint a főnöke mond neki. Szemeink egy pillanatra találkoztak, de hamar el is kapta azokat. Bementem a srácokhoz a szobába, és becsuktam magam mögött az ajtót.

- Ki volt az a szőke csaj Paul mellett?- tette fel egyből kérdését Harry.

-Cordelia Ross. Itt dolgozik- mondtam, és leültem a kanapéra Liam és Niall mellé.

- Ahhaa- bólogatott, hogy felfogta az információkat.

-Nah, fiúk- jött be kis idő után Paul- a következő lesz a feladat. Hallottam, hogy végeztetek a dallal. Mindjárt jön egy stúdiós és felvehetitek a dalt. Ha készen vagytok lesz egy fotózás. HA minden igaz, akkor mára csak ennyi lesz. Legkésőbb 1-re otthon lehettek, ha normálisan dolgoztok hülyülés és baromkodás nélkül. És most munkára- adta ki a parancsot és ki is ment.

- Ki fejezte be?- kérdezte egyből Louis és tekintetét körbevezette közöttünk.

- Én voltam. Még az éjjel jött az ihlet és befejeztem. Bocsi, hogy nem mondtam- szóltam gyorsan közbe.

- jah, okk- mondta Lou.

Ahogy Paul mondta 10 perc múlva jött is a stúdiós. Beálltunk a mikrofonokhoz, és elkezdtük felvenni a dalt. Egy-két részt újra fel kellett venni, de azon kívül minden jól ment és hamar végeztünk. Olyan 11 fele mentünk a fotózásra. Több, mint 50 ember mászkált körülöttünk, miközben felöltöztettek és kisminkeltek.Végül, mikor késznek nyilvánítottak minket beálltunk egy fehér háttér elé és elkezdtünk pózolni. A fotózást mindig egy játéknak fogjuk fel. Hülyültünk és egymást szívattuk, így gyorsabban elment az idő, és nem azzal foglalkoztunk, hogy a vakuk össze-vissza villannak a szemünkbe. Már nem sok kellett, hogy végezzünk, mikor Paul mellett megjelent Cordelia. Papírokat adott oda Paulnak, majd felénk fordult és azt nézte, mit csinálunk.

~Cordelia Ross szemszöge~

Már azt hittem, hogy Zayn nem tudja kimagyarázni magunkat. Őszintén mondom, féltem abban a pillanatban, hogy elvesztem a munkámat, de Zayn kimagyarázta. Miután Paul beküldte őket a stúdióba, felém fordult.

- Jó reggelt- köszöntem.

- Jó reggelt! Ma nem lesz sok munka. Ki kell nyomtatni egy-két szerződést és át kellene néznie egy kéziratot. Ha kellenék a fotóstúdióban megtalál- adta ki a feladatokat majd el is ment.

Visszamentem az irodába, majd nekiláttam a munkának. Kinyomtattam amit kellett, majd beraktam egy dossziéba. Hogy ne teljen olyan unalmasan a munka, elkezdtem énekelni feldolgozásokat. Mikor végeztem mindennel, fogtam a papírokat és elindultam megkeresni szeretett főnökömet. Már a negyedik fotóstúdióba benéztem, mikor megtaláltam Pault. Odamentem hozzá, és átadtam neki a papírokat. Miközben ő átnézte őket, addig figyelmemet a "modellekre" fordítottam. Felismertem Zayn-t közöttük. Belenéztem szemeibe, mire elmosolyodott. Elkaptam tekintetemet róla, és a többi fiúra fordítottam. A sor szélén egy barna hajú kék szemű fiú állt fehér pólóban, kezeit pedig tetoválások díszítették. Mellette egy szőke szintén kék szemű fiú állt. A szőke fiú mellett állt Zayn. Mellette egy felállított barna hajú fiú állt, aki kockás inget viselt és félig elfordult, így nem felénk figyelt. A sort egy barna göndör hajú fiú zárta.

Zöld szeme és gödröcskés arca volt, ami mindenkit mosolygásra késztet. Egyenesen rám nézett és csak mosolygott, ami miatt rózsaszín pírba szökött az arcom. Meg kell, hogy mondjam, nagyon helyes volt. Az a mosoly.....

- Jó lett. Ezeket tegye az asztalomra és, ha végzett mehet is haza- adta vissza a dossziét.

- Rendben, viszlát- köszöntem el, és elindultam visszafelé.

Az ajtóban visszanéztem, és összeakadt a tekintetem a zöld szemű "Adoniszé -val". Elmosolyodtam, mire kacsintott. Gyorsan becsuktam magam után az ajtót és elindultam az irodába. Leraktam az iratokat Paul asztalára és még elrendeztem egy-két dolgot. Miután késznek nyilvánítottam mindent felkaptam a táskám, és elindultam kifelé. A kocsimhoz érve beraktam a táskám és beszálltam a vezető ülésbe. Már indultam volna el, mikor nem messze tőlem egy ismerős szállt be egy Range Roverbe.

Mikor felismertem ki is ő, mosoly kúszott az arcomra. Elhajtottam mellette és intettem neki. Hazafelé elugrottam Alisháért az egyetemre, mert út közben kaptam tőle egy SMS-t, hogy vegyem fel, mert már végzett. Mielőtt hazamentünk volna beugrottunk a Nando's-ba enni.

- Nah, mesélj. Milyen napod volt?- kérdezte, miután a rendelésünkkel leültünk egy asztalhoz.

- Háát, sok minden történt ma. Megismertem Zayn Malikot, miután rájött, hogy én fejeztem be a dalukat. Utána volt egy-két dolgom, amit megcsináltam, majd beugrottam egy fotózásra, ahol a One Direction-t fotózták, és végül a parkolóban is összefutottam egy zöld szemű Adonisz-szal- fejeztem be élménybeszámolómat.

- Uhh, még valami?- alig bírt szóhoz jutni.

- Semmi.

- Azt mondtad zöld szemű Adonisz?- kérdezte.

- Igen, miért?

- Rá gondoltál?- mutatott mögém.

- Mi?- néztem hátra.

Ekkor.......

Vajon mi lesz a történet folytatása? Csak akkor tudhatod meg, ha velem tartasz! XOXO Lizy <3

2015. május 25., hétfő

Második

Sziasztok! Meghoztam a második részt... Jó olvasást.. XOXO Lizy <3

https://www.youtube.com/watch?v=X46t8ZFqUB4&spfreload=10

Elindultam haza. Út közben beugrottam a közeli bevásárlóközpontba bevásárolni, mert szerintem Alisha nem igen vásárolt mostanában. Leparkoltam, majd besiettem. Össze-vissza bolyongtam a polcsorok között. Nem találtam semmit, ami kellett volna a vacsihoz, mivel mindig átrendezik a polcokat"Nem árt a változatosság" cím alatt. 1 óra is eltelhetett, mire mindent megtaláltam. Gyorsan fizettem, majd robogtam a kocsihoz és hazafelé vettem az irányt. Mire hazaértem az óra lassan a 7-et ütötte. Mindent lepakoltam a helyére, és rohantam fel a szobámba.

Gyorsan ledobáltam a ruháimat majd lezuhanyoztam. A frissítő zuhany után, egy szál törölközőben lépdeltem kifelé a szobába. Kerestem valami laza göncöt, amit felvehetek, hajamat laza kontya kötöttem, majd a konyhába mentem valami vacsora féleséget csinálni.

Mire kész lettem mindennel, betoppant az ajtón barátosném is.

-Hmm, micsoda illatok- szippantott a levegőbe.
-Ülj le és együnk- tudtam, hogy csak akkor kezd el dicsérgetni, ha nagyon meg akarja kóstolni.

Miközben ettünk elmesélte, hogy mi volt az egyetemen. Jah, azt el is felejtettem mondani, hogy úgy döntöttem levelezőn folytatom tovább az egyetemet. Most túl sok lenne a munka mellett még bejárni is. Sőt, nem bírnám tovább elviselni a beszólogatásokat. Soha nem voltam az a népszerű diák alkat. Én inkább mindig a magába forduló, csendben olvasó típus voltam, emiatt persze mindig cikiztek. De mindegy is. Legalább több időm lesz a munkámra koncentrálni.

-És neked milyen napod volt?- kérdezte tettetett érdeklődéssel.
-Semmi érdekes nem volt, csak megírtam egy dal befejezését- mondtam.
-Mi??- guvadtak ki szemei.

Jah, igen. Igaz, hogy tud róla, hogy egy lemezkiadóban dolgozok, de azt nem tudta, hogy dalokat is szoktam írni néha.

-Egy banda megakadt egy dallal, gondoltam segítek egy kicsit- rántottam meg a vállam
-Te megőrültél? És mivan, ha rájönnek, hogy te voltál az, aki beleírt? Ki is rúghatnak- kezdett el kiabálni.
-Nyugi, ha kirúgnak, majd keresek másik munkát- mondtam, bár tudtam, hogy igaza van.
-Te tiszta hülye vagy, de így szeretlek- megölelt majd a tányérokat leszedve az asztalról berakta a mosogatógépbe, és felment a szobájába.

Igaza van Al-nek. Mivan, ha tényleg rájönnek, hogy én segítettem, és kirúgnak? Mit fogok csinálni? Hogy fogok új állást találni? Ebbe nem gondoltam bele. De nem szabad betojnom, majd holnap minden kiderül, és minden rendben lesz. Remélem....

~Másnap~

Nem kellett megnéznem az órám, így is tudtam, hogy nincs még 5 óra. Mivel visszaaludni már úgy sem tudtam volna, így inkább felálltam és kerestem mára valami ruhát. Az egész szekrényemet feltúrtam már, de még nem akadt a kezembe egyetlen normális ruha sem, ami alkalmas lenne arra, ha ma kirúgnak. Még 5 percig keresgéltem, aztán feladtam. Kikaptam az első kezembe akadt ruhadarabot, kerestem hozzá illő gatyát, pulcsit és cipőt, majd bevonultam a fürdőbe. Ledobáltam magamról az alvó ruhámat, majd beálltam a zuhany alá. Hajamat megmostam finom dinnye illat samponommal, majd kamilla illatú tusfürdővel lesikáltam magamról a "koszt". Törölközőbe csavartam a hajam, majd egy másikat pedig magamra tekertem. A tükör elé állva, megtöröltem kócos szőke hajam, majd kifésültem és megszárítottam. Gondoltam, addig is szóljon valami zene, így bekapcsoltam egy kedvenc dalomat a telefonomról. Vagyis inkább albumot.

https://www.youtube.com/watch?v=S1ezAMbQAEw&spfreload=10

Felvettem egy fehérnemű szettet, majd felkapkodtam a kiválasztott ruhákat is.

Kivasaltam a hajam, majd táskámba szórtam a fontos cuccokat, elindultam lefelé a lépcsőn. Tudtam, hogy Alisha még húzza a lóbőrt, így halkan elindultam a konyhába. Út közben a nappaliban ledobáltam a felesleges cuccokat a kezemből. A konyhába érve előkutattam kedvenc bögrém és narancslevet töltöttem bele. Kenyeret beraktam a kenyérsütőbe sülni, majd elővettem a hűtőből egy kis nutellát és epret. Hmmm, finiii :*

Míg sült a kenyér, kimentem az újságért. A postaládából kihalásztam az újságokat, meg a leveleket. A legtöbb csupa szemét volt, így egyből a kukában landoltak visszafelé. Beérve leültem a székre, és egy elég érdekes cikk került a szemem elé.

Szóval újra együtt. Sokat hallottam már róluk. Pedig azt hittem, hogy végleg szakítottak. Hát, mindenki tévedhet. Nah mindegy, az ő dolguk.

Elmélkedésemből a kenyér pukkanása hozott vissza. Tányérra raktam a kész kenyereket, majd megkentem őket nutellával, végül a a tetejére epret raktam. Nagyon guszta lett, és finom is :)

Nyugodtan megettem a kenyeret, majd megittam a narancslevet. Belepakoltam a mosogatóba, majd megnéztem az órát. Épp annyi időt mutatott, hogy indulhatok is. Gyorsan megnéztem magam a tükörben, majd a végső simítások után felkaptam a cuccaim és egy gyors cetliírás után gyomorgörccsel elindultam dolgozni.

~Harry Styles szemszöge~

Szokás szerint így ma is stúdiózással kezdtük a napot. Nah, jó. És avval is fejeztük be, de ez az életünk, így ez már megszokottá vált számunkra. Mint mindig, most is Zaynra kellett várni. Soha nem tud időben megérkezni. Állítása szerint " A sérómnak tökéletesen kell állnia, nem láthat senki ronda séróval". Oké, hát ő tudja, hisz nekem mindegy Paul hányszor ordibál vele, mert már mindenki megszokta. Szóval ott tartottam, hogy megint késve indultunk el otthonról. Fél órás késéssel értünk be. Már felkészültünk rá, hogy Paul idegesen vár minket, hogy hol vagyunk már, de csodák csodájára, nem ő fogadott minket.

-Hol lehet Paul?- kérdezte Zayn.

-Nem tudom, de túl nagy itt a csend- szólalt meg Liam.

-Akkor el is mehetünk gyorsan a büfébe- simogatta meg a hasát Niall.

-Úgy is ordítani fog velünk, úgy hogy oké- indultunk el meglátogatni a büfét.

-Srácok, én inkább a stúdióban megvárlak titeket- szólalt meg Zayn.

-Oké- mondtuk egyszerre.

Ő csak azért nem jön velünk, mert tudja, hogy így is ordibálni fognak velünk, és hogy kerülje a gyanút, hogy miatta késtünk el. Cseles, nagyon cseles! :)

~Zayn Malik szemszöge~

Elindultam a stúdióhoz. Már az ajtónál álltam, mikor láttam, hogy az egyik zongorista jön felém.

-Szia! De örülök, hogy végre végeztetek avval a dallal, már rég késznek kellett volna lennetek- hadarta gyorsan majd el is rohant mellettem.

Szóhoz sem jutottam. Mi van most? Ki írta meg a dal végét? Mert tegnap, mikor elmentünk még nem volt kész és szerintem senki nem írta meg otthon egyedül. Ez elég furcsa.

Bementem a terembe, és becsukva magam után az ajtót leültem a zongora mellé.

Elkezdtem gondolkodni, vajon ki írhatta meg a dal végét? Hisz soha senki nem szokta megírni a mi dalunkat, csak saját magunk.

Nyúltam volna a zongorához, mikor ismerős dalt hallottam kintről. Hajtott a kíváncsiság, hogy vajon ki énekelheti, így elindultam a hang forrása felé. A folyosón elindultam, és egy résre nyitott ajtóig mentem, ahonnan halottam a dalt:

But I know, I know, I know for sure

Everybody wanna steal my girl
Everybody wanna take her heart away
Couple billion in the whole wide world
Find another one cause she belongs to me

Vajon ki énekelhette az a dalt? És mit fog tenni ezek után Zayn?

A következő részben megtudhatjátok!! XOXO Lizy <3

2015. február 14., szombat

Első

Sziasztok! Meghoztam az első részt... Jó olvasást.. XOXO Lizy <3

"Everybody wanna steal my girl
Everybody wanna take her heart away
Couple billion in the whole wide world
Find another one cause she belongs to me

Everybody wanna steal my girl
Everybody wanna take her heart away
Couple billion in the whole wide world
Find another one cause she belongs to me

Na na na na na na (oh yeah)
Na na na na na na (alright)
Na na na na na na

She belongs to me"

~fordítás~

"Mindenki el akarja lopni a csajomat,

mindenki magának akarja tudni a szívét

Azonban, az a néhány billió ember a világon
találjon valaki mást, mert ő hozzám tartozik.

Mindenki el akarja lopni a csajomat,

mindenki magának akarja tudni a szívét

Azonban, az a néhány billió ember a világon
találjon valaki mást, mert ő hozzám tartozik.

Na na na na na na (oh igen)

Na na na na na na (rendben)

Na na na na na na

Hozzám tartozik"

Ahogy haladtam el az ajtó előtt ( máma már sokadjára ), most is ugyan azok az ismerős dallamok csapták meg fülemet. Szinte minden nap hallom ezt a dalt. Egy híres pop banda énekli. Nem tudom, hogy kik, hisz az ajtón túl sosem jártam még. A dal felét már sokszor felénekelték, de ennél a résznél mindig megakadtak.

A folyosón sétálva folytattam utamat az irodám felé. Az iratokat főnököm asztalára lerakva indultam meg saját helyem felé. Asztalomon mintha bonba robbant volna. Iratok minden fele, üres poharak itt-ott. Nagy levegőt vettem és nekiláttam a munkámnak. Elkezdtem a legújabb szerződéseket kinyomtatni, így alkotva még nagyobb rumlit. Félreraktam az aláírandó papírokat és egybe a összeset odaraktam a főnök asztalára. Nem telt el 10 perc, azon kaptam magam, hogy az imént hallott dallamot dúdolom. Fél óra múlva már ki lehetett látni az asztalom mögül, hisz nem volt se szemét, se aláírandó papír rajta.

-Jó napot Cordelia- lépett be az ajtón főnököm.

-Jó napot Mr.Higgins- köszöntöttem és követtem az asztalához.

Amint helyet foglalt elkezdtem a szinte már minden napossá vált mondókámat.

-Ezek itt- mutattam a jobb oldali papír kupacra- azok a papírok, amiket alá kell írnia. És ezek- mutattam a másik kupacra- ezeket pedig most faxolták. Át kell nézni, hogy jól írták- e meg- mondtam.

-Köszönöm Cordelia, remek munkát végzett.

Válaszom gyanánt csak rámosolyogtam.

Épp elindultam kifelé, mikor utánam szólt:

-Van még valamilyen munkája?- kérdezte felnézve a sok papír közül.

-Ha minden igaz, nincs Uram!

-Tudna nekem segíteni? Persze, ha nem siet haza tanulni- kérdezte.

-Természetesen segítek, Uram- mentem vissza.

-Köszönöm- mosolygott rám gondterhelt arccal.

-Miben tudok segíteni?- kérdeztem.

-Átnézné ezeket?- mutatott a szerződésekre- tudom, hogy még nem csinált ilyet ezelőtt, de van hozzá tehetsége- mondta.

-Persze.

Magam elé húztam azt a hatalmas kupacot és elkezdtem átnézni őket, addig ő aláírta a másik kupacot.

-Tudja- szólalt meg kis idő múlva- csodálom magát.

-Tényleg? Miért, Uram?- lepődtem meg.

-Az egyetem mellett munkát vállalt, amit tudom nem könnyű megcsinálni. Hétfőtől- péntekig minden nap reggel 6-tól este 7-ig itt van. Néha még szombaton is. Emellett bejár az egyetemre, mint végzős hallgató. Remekül végzi a munkáját és emellett kitűnő tanuló. Hogy csinálja?- tette le a tollat a kezéből.

-Nem tudom! Egyszerűen szeretem csinálni a munkám. A tanulás csak egy plusz feladat. Próbálom úgy végrehajtani a feladatom, ahogy kell. Mióta itt dolgozom ( lassan 1 éve ) megváltozott minden. De ezekkel a problémákkal nem szeretném önt untatni- mondtam és folytattam tovább a szerződések átolvasását.

Negyed óra múlva, az összes szerződés átnézése után felnéztem:

-Átolvastam az összeset. Némelyiket egy kicsit átírtam. Fussa át őket, és ha megfelelőek, akkor holnap reggel az összeset lefénymásolom és elküldöm az érintett személyeknek- mondtam és felálltam.

A széket visszaraktam a helyére és elindultam kifelé.

-köszönöm- kiabált utánam.

-Viszlát- köszöntem el és visszamentem az asztalomhoz.

Még egy-két dolgot elintéztem, majd táskámat és pulcsimat felkapva elindultam a kijárat felé. Egy hang stúdió mellett haladtam el, amelynek ajtaja félig nyitva volt. Győzött a kíváncsiságom, hogy mi lehet benn, így bekukkantottam. Senki nem volt benn, így bementem. A szoba közepén egy zongora volt. Odamentem és leültem mellé. Felnyitottam és megláttam egy félig megírt kottát.

A billentyűket lenyomva kezdtem el játszani a dalt: https://www.youtube.com/watch?v=7Sk7mdYs_TM

She’s been my queen since we were sixteen
We want the same things, we dream the same dreams, alright, alright
I got it all cause she is the one
Her mom calls me love, her dad calls me son, alright, alright
I know, I know, I know for sure

Everybody wanna steal my girl
Everybody wanna take her heart away
Couple billion in the whole wide world
Find another one cause she belongs to me

Everybody wanna steal my girl
Everybody wanna take her heart away
Couple billion in the whole wide world
Find another one cause she belongs to me

Na na na na na na (oh yeah)
Na na na na na na (alright)
Na na na na na na

She belongs to me

Kisses that queen, her walk is so mean
And every jaw drops when she’s in those jeans, alright, alright
I don’t exist if I don’t have her
The sun doesn’t shine, the world doesn’t turn, alright, alright
But I know, I know, I know for sure

Everybody wanna steal my girl
Everybody wanna take her heart away
Couple billion in the whole wide world
Find another one cause she belongs to me

Everybody wanna steal my girl
Everybody wanna take her heart away
Couple billion in the whole wide world
Find another one cause she belongs to me

Na na na na na na (oh yeah)
Na na na na na na (alright)

She knows, she knows
That I never let her down before
She knows, she knows
That I’m never gonna let them take her love away from me now

~fordítás~

Ő álmaim nője, 16 éves korunk óta
Ugyanazt akarjuk,
ugyanarról álmodunk
Rendben

Mindenem megvan, hiszen ő az igazi,
az anyukája “kedvesemnek” hív,
az apukája pedig “fiacskámnak”
Rendben

De természetesen tudom, hogy…

Mindenki el akarja lopni a csajomat,
mindenki magának akarja tudni a szívét
Azonban, az a néhány billió ember a világon
találjon valaki mást, mert ő hozzám tartozik

Na na na na na na (oh igen)
Na na na na na na (rendben)
Na na na na na na
Na na na na na na
Hozzám tartozik

Úgy csókol, mint egy királynő,
járása oly’ kecses
Mindenki álla a földön van,
amikor a farmerjába bújik
Rendben, rendben

Nem léteznék, ha nem lenne az enyém,

a Nap nem sütne,
a Világ nem forogna tovább
Rendben

De természetesen tudom, hogy…

Mindenki el akarja lopni a csajomat,

mindenki magának akarja tudni a szívét
Azonban, az a néhány billió ember a világon
találjon valaki mást, mert ő hozzám tartozik

Na na na na na na (oh igen)

Na na na na na na (rendben)
Na na na na na na
Na na na na na na

Ő tudja, ő tudja,
hogy sosem hagytam cserben
Ő tudja, ő tudja,
Sosem hagynám, hogy elszeressék tőlem

Mindenki el akarja lopni a csajomat,
mindenki magának akarja tudni a szívét
Azonban, az a néhány billió ember a világon
találjon valaki mást, mert ő hozzám tartozik

Na na na na na na (oh igen)

Na na na na na na (rendben)
Na na na na na na
Na na na na na na
Hozzám tartozik

Ahogy énekeltem hangom betöltötte az egész szobát. Ceruzával halványan befejeztem a dal végét. A zongora fedelét lehajtottam és mellette ott hagytam egy cetlit.

Felkaptam a táskám és elindultam haza....

Ennyi lett volna az első rész..... Remélem tetszett..... XOXO Lizy <3

Bevezető

Meghoztam a blog bevezető részét.... Remélem tetszeni fog.... XOXO Lizy <3

https://www.youtube.com/watch?v=LmncQGy_7Lk

Én csak egy átlagos lány vagyok teli álmokkal. Álmok, amik sosem válnak valóra. A szüleim Nizzában élnek, én meg legjobb barátnőmmel Londonba. Hogy kerültem Londonba? Egyszerű kérdés! Követtem amit a szívem mondott.

Mindig is egy olyan lány voltam, aki megszegte a szabályokat. Most, hogy egyetemre járok, és egy más "világban" élek, minden megváltozott körülöttem. Keményen dolgozok Paul mellett.
Mindenki azt hiszi, hogy csak a híres sztárok miatt dolgozom a stúdióban, de ez nem így van. Szeretem a munkámat és szeretek Londonban élni. Életem egyik legfontosabb és legjobb döntését hoztam meg azzal, hogy ideköltöztem.
A város egyik eldugott sarkában élünk Alissával. A házunk nem nagy, de azért nem is kicsi. Épp ideális kettőnk számára. Van egy kutyám, Harold-király, vagy röviden Harold.